•   

 

Hüperborea

Elsüllyedt vagy mitikus földrész? A “Hüperborea” elnevezés a görög mitológiából származik. Jelentései: “az északi szelek fölött”, “az északi szeleken túl”. Ennek megfelelően kétféle elképzelés alakult ki és terjedt évezredeken keresztül erről a titokzatos helyről.

Egyrészt valami fölöttinek gondolták, olyan helynek, ami az emberi lakhely fölött, az isteni szférákban lézetik, az istenek lakhelye, de legalábbis mitikus hely.

Pindarosz (i.sz. 1. sz.) szerint ez egy elérhetetlen, mágikus föld, ahová sem gyalog, sem hajón nem vezet út, oda csak hősök (mint Perszeusz) juthatnak el isteni segítséggel (10. püthói óda).

Hésziodosz (i.e. 8-7. sz.) szerint míg Gaia az istenek és titánok (köztük Boreasz távoli őseinek) szülője, a hüperboreusok nem az ő közvetlen gyermekei, hanem egy Boreaszon élő, Apollónt tisztelő távoli emberi (vagy félisteni) nép (Istenek születése).

Kallimakhosz (i.e. 3.sz.) szerint Létó Hüperboreából érkezett Déloszra, hogy világra hozza Apollónt és Artemiszt. Szerinte a hüperboreaiak a legősibb nép a földön, nem szakadt meg a kapcsolat köztük és az istenek között. (Déloszi himnusz)

Hekataiosz (i.e. 4.sz.) az egyik legkorábbi forrás, Peri Hyperboreon címmel egész könyvet szentel a témának. Szerinte Hüperborea a kelták földjétől északra található, ezen a helyen a Hold olyan közel van a földhöz, hogy szabad szemmel is jól látható a felszíne. Említést tesz az itteni nagy Apollón-kultuszról, leírást közöl egy gömb alakú Apollón templomról.

Hérodotosz (i.e. 5.sz.) szkeptikus a Hüperboreáról szóló mondákkal kapcsolatban, bár leírja, hogy a szkíták szerint messze északon az egyszemű arimaszposzokon és az aranyat őrző griffeken túl van egy vidék, ami inkább a “mesék birodalma”. (Görög-perzsa háború IV.)

Akár ember lakta földrésznek, akár az istenek lakhelyének képzelik el Hüperboreát, minden szerző (az ókortól napjainkig) aranykori állapotokat ír le ezen a földrészen. Hüperborea magát az aranykort jeleníti meg. Hésziodosz szavaival: “aranykort konzerváló hely”. Az antik szerzők Apollón kertjének nevezik, ahova az istenség rendszeresen visszajár fél éveket tölteni a hüperboreusok társaságában.

Kellemes az éghajlat, az emberek boldogságban élnek, nem ismerik a betegséget és a halált. Pomponius Mela (i.sz. 1.sz.), aki De situ orbis című munkájában részletesen beszámol a hüperboreusokról, leírja, hogy akkor halnak meg, amikor úgy érzik, beteltek az élettel; ekkor egy szikláról a tengerbe vetik magukat.

 

 

 

Akik valós földrajzi helynek tekintik, megpróbálják meghatározni pontos elhelyezkedését. Mivel neve “északi szeleken túlit” jelent, elterjedt az Északi Sark közelében való elhelyezése.

Az indiai Rigvéda szerint Hüperborea egy létező hely volt, amely a Sarkkörön túl helyezkedett el. India őslakóinak elődei Hüperborea központja, a Meru-hegy mellől, kalandos vízi utazás során vándoroltak jelenlegi lakhelyükre. Akkád agyaktáblák tanúsága szerint országuk a Sarkcsillag alatt helyezkedik el. Tőlük északkeletre van a Meru-hegy, amely az égboltot forgatja, ettől északra található Aralli földje, ahol istenek és áldott szellemek laknak) (F. Lenormant: Káldeus mágia. Budapest. Angyali Menedék, 2022.)

Valery Dymen orosz sarkkutató Hüperboreát a bibliai Édenkerttel azonosítja. Ennek az az alapja, hogy Mercator híres Hüperboreát ábrázoló térképe nagyon ráillik a Biblia által és Josephus Flavius által is leírt Édenkertre. A térképet nyilván ezek a leírások ihlették. Érdekes módon a térképen is megjelenik a Meru-hegy a földrész közepén, ezt veszi körül a mennyben eredő folyó, mely négy részre ágazik, a világ négy sarka felé.

Pomponius Mela, Hérodotosz és Plinius megegyeznek abban, hogy a földrész az “északi szél mögött”, a “túlsó északon” helyezkedett el (talán a Föld túlsó oldalán?). Ha Európából indulva túlhaladunk északon, az Északi Sarkon, a Csendes-óceánba jutunk. (Itt jegyzem meg, hogy lassan de folyamatosan változik a föld felszíne, így évmilliók távlatában szemlélve a pólusok sem mindig ugyanott találhatók). 

A Csendes-óceánban helyezkedett el a szintén legendás Mu földrésze, melynek leírásai szintén egy aranykori civilizáció képét tárják elénk. Akár itt is lehetett Hüperborea. J. Churchward és A. Le Plongeon alapján Csicsáky Jenő úgy ír erről a földrészről, mint az emberi civilizáció bölcsőjéről, innen származtatja a Föld ma élő népeit. (India már említett őslakói is ennen származnak). Gondolatmenete hasonlít az Arvisurákban foglaltakhoz, miszerint egy csendes-óceáni szigeten, Ataiszon jött létre az első civilizáció. Ebben nagy szerepe volt egy a Káltes Birodalomból (a Szíriusz csillagrendszerből) érkezett Anyahita nevű lénynek.

Ő honosította meg a szigeten a Szíriusz 4. vagy 6. bolygólyának fejlett kultúráját.

Egyes elméletek Atlantisszal azonosítják Hüperboreát. Itt az összekötő kapocs Apollón személye, aki pl. Csicsáky Jenő szerint - a többi egyiptomi és görög “istennel” együtt - Muba való vagy atlantiszi történelmi személyiség volt. Churchward és Csicsáky szerint az atlantiszi civilizáció a mui folytatása. 

A hagyomány szerint Hüperboreát a jéggel borított magas Rhipaean-hegység választja el az ismert világtól, ez a Boreas (északi szelek) otthona. A hegyek lejtőin a félszemű vad arimaszpiak élnek, rajtuk is túl az aranyat őrző griffek. Érdekes módon a jég és hó birodalmán (a hegység másik oldalán) túl az éghajlat örök tavasznak nevezhető, idillikus volt, mintha egy másik világ nyílt volna meg a túloldalon.

Ez a hegység volt az antik földrajztudomány legrejtélyesebb helyszíne, a görögök és a rómaiak számára a lakható világ végső határát jelentette. Egy kozmogóniai gát is volt egyben: két világ választóvonala. Ahogy egyre távolodott az ismert világ határa az ókori ember számára, úgy tolták egyre távolabb az “északi szelek” birodalmát. Mint már láttuk az akkádok is a magas hegyektől északra fekvő vidéket nevezték az istenek honának.

Úgy látszik, ez az elképzelés él tovább napjaink egy elméletében, ami az antarktiszi magas jégfalon túlra helyezi Hüperboreát. Az elmélet szerint az Antarktisz magas jéggyűrűként veszi körbe a lapos földet, a magas jégycsúcsokon túl vannak az ún. elsüllyedt földrészek, mint Hyüperborea vagy Atlantisz. Az északi sarkcsillag mozgásának eredményeképpen mindig más-más területek kerülnek a jégfalon túlra ill. belülre. (Ez magyarázhatja pl. azt, hogy sarkkutatók piramisokat találtak az Antarktiszon.)

Láttuk tehát, hogy az elméletek egy része mitikus világnak tekinti Hüperboreát, más részük valós helyként értelmezi, és többnyire az északi sark tájára helyezi vagy azzal hozza összefüggésbe. Érdekesség, hogy miközben mindig tudunk Hüperborea létezéséről, a XV. század előtt egy térképen sem szerepel. A XV – XVI. században minden földtérképen megcsodálhatjuk az Északi Sarkon látható négyszirmú virágra hasonlító szép területet, amit - az Antarktiszhoz hasonlóan - nem borít jég. A XVII. századtól kezdve entűnt a térképekről. Mi lehet ennek a magyarázata?

Egy valós földrajzi hely és valamiféle fantasztikus, éteri világ képe ötvöződik H. P. Blavatsky és A. Petrov műveiben.

H. P. Blavatsky “Dzyan könyvére”, a tibetben talált, pálmalevelekre írt ősi tanításra alapozva az emberiség történetét hét korszakra, ún. gyökérfajokra osztja (a mai emberiség az 5. gyökérfaj).

Hüperborea szerinte a második gyökérfaj otthona volt, a Lemúria előtti korszak; földrajzilag a mai Észak -Ázsiában helyezte el. Ez az emberiség fejlődésének korai szakasza, amikor a szilárd fizikai test helyett “éteri”, “félig asztrális” testtel rendelkeztünk. Az ember még nem rendelkezett egyéni értelemmel, inkább egyfajta kollektív tudatállapotban élt. 

A. Petrov Hüperboreát az Északi Sark tájára helyezi, szerinte az itteni aranykor volt az emberiség első megjelenése a földön, időben pontosan nem határozza meg. Ez az aranykor, a paradicsomi állapot helye. Szimbolikusan értelmezi a Édenkert négy folyóját, szerinte ezek a négy elemet (Pison=föld, Gihon=víz, Tigris=levegő, Eufrátesz=tűz) valamint a világegyetem rendjét testesítik meg. Hüperborea egy éteri, finomanyagi világ, Dária megjelenése volt a durva anyagi világban. Lakói a hüperboreusok az éghajlati változások miatt kényszerültek délebbre, a mostani Észak-Ázsiába települni. Itt alapították meg Tartáriát, ami a XVIII. - XIX. század fordulóján tűnt el a világméretű sárlavina következtében. A mostani északi népeket a hüperboreusok leszármazottjainak tartja. 

Lézetik szerinte egy kozmikus (intergalaktikus) folyamat, az ún. Hyperborea terv, aminek célja a természeti ember lelki fejlődésének elősegítése az általa csillagdeszantosoknak nevezett fejlettebb fajhoz tartozó lények irányításával. A program célja, hogy a természeti ember isteni emberré, istenemberré váljon. A szerzőnek van egy kidolgozott módszere (Életfa) - ami elsősorban koncentrációs technikákból áll - a cél elérésére. Szerinte Dária emléke a genetikai emlékezetünkben él, spirituális-mentális technikák segítségével kapcsolatba tudunk kerülni ezzel az információs mezővel.

Akár valóságos, akár mitikus hely, úgy tűnik, hogy az emberiség kollektív tudattalanjában még mindig él, mint az aranykor (vagy aranykorok) emlékezete. 

 

Idézetek

2. Antisrtophe

És megérte, hogy ifjú

Fia Püthóba’ kivívta, lám,

A diadalmi koszorút.

Kaput neki nem nyit az érc ég boltozata,

De mind ama fénynek, amelyben része lehet

Földi szülöttnek, a révpartját elérte már,

Se tengeren, se szárazon nem lelheted meg

A csodás utat a hyperboreus-nép tájaig.

Pindarosz: 10. pythói óda. In: Pindaros. Magyarul tolmácsolta Csengery János.

Budapest, MTA Classica-Philologiai Bizottsága, 1929. 210. p.

3. Strophe

Nincsen azonban a múzsa

Száműzve náluk azért: szüzek

Karai táncot lejtenek

Keringve a lant s fuvolának a hangjaira.

Arany babérral övezve fürtjeiket

Vidoran élvezik a lakomák vigalmait.

E szent fajhoz sohasem közelít sem a bús öregség,

Sem a kór: nem tudják, mi a baj s a küzdelem.

u.a.211. p.

 

2. Epodos

Ott Leto lófékező leánya fogadta a hőst,

Amidőn odaért Arkadia bérces szakadékaiból

S atyja parancsszavára törtete, mint Eurystheus

Akará, az aranyszarvas gim után, melyet

[Artemis Orthosiának

Szánt adományul Taügete, Spártának leánya

 

3. Strophe

Amikor űzte a gímet látta meg ott a fagyos

[Boreáson túl ama földet

S látta csodálva a szép csemetéket is,

Megszállta szivét az a vágy, hogy elvigye és a

[tizenkettős stadionnak

Célpontja körűl tegye földbe. Ime, most is

[kegyesen jön ez ünnepi napra Herakles

És hozza magával a mélyövü Leda drága

[szülöttit

Pindarosz: 3.olympiai óda. In: Pindaros. Magyarul tolmácsolta Csengery János.

Budapest, MTA Classica-Philologiai Bizottsága, 1929. 58. p.

 

E földrész óriási kiterjedésű alföljeivel egy gyönyörű trópusi vidék volt. (Húsvét-szigeteki tábla és görög feljegyzés). […] E nagy földrész 64 millió ember vidám és boldog életétől termékenyült. A lakosságnak fényűző ottnonai voltak. Mú lakossága magas műveltségű és felvilágosodott volt (Troano-kézirat).

Csicsáky Jenő: Mu. Az emberiség szülőföldje. Budapest, Szkítia K., 2025. 19-20. p.

Az első ember földi megjelenése kétségen kívül Mu földjén történt.Különböző feljegyzések igazolják, hogy ez a földész volt a bibliai Éden-kertje, amelynek nyugatra kellett feküdnie Amerikától és keletre Ázsiától.

u.o. 34. p.

 

Hiperborea. Ezt a nevet adták a legrégebbi görögök annak a távoli és titokzatos tájnak, ahová […] Apolló, a hiperboreai, minden évben elutazott [….] Csillagászati szempontból természetesen a Nap az, aki évente egyszer szerette meglátogatni távoli országát. A hiperboreaiak földje Boreas földjén túl terü el, aki a Rhipaeu hegyláncon szeretett mély szendergésben pihenni, nem egy elképzelt ország volt […], és nem is Scythia és a Duna szomszédságában terült el. Hiperborea egy valódi kontinens volt[ …], amely azokban a korai időkben nem ismerte a telet. A görögök azt mondták, hogy az éjszaka árnyai sohasem borulnak rá, mert ez az “Istenek Földje”, Apolló, a fény istenének kedvenc lakhelye. Ezt lehet napjainkban költőies mesének tekinteni, de akkoriban ez a költői igazság volt.

Helana Pavlovna Blavatsky: Titkos tanítás IV.A. Budapest, Magyar Teozófiai Társulat, 2014.18. p.

 

A Hyperborea nem más, mint az az eredeti ősterv, melyben a természeti emberből (a természet fiából) kiindulva el kell jutni az isteni lényegű emberhez: az Istenemberhez., Isten Fiához. A Bibliában, Ézsiás könyvében az áll: Fönt Északon teremt isten, s csodálatos szépség veszi körül.

Hérodotosz, Ovidius, Ophanius, Diodórósz Szikulos és az egyiptomi papok azt beszélték, hogy a Paradicsom a Sarkcsillag alatt található.

Arkagyij Petrov: A Hyperborea Terv. Budapest, Örökkévalóság, 2020. 18-19. p.

 

Hyperborea a hiperbolikus mező négy dimenziós földi vetülete, mely a következő világ információjával látja el a mi három dimenziós terünket. A negyedik sík fotonáramai frenvenciaáramot gerjesztenek, hullámokat, optikai jelenségeket, melyek a valóság lehetséges fejlődésére utalnak. Ezeket mi egyéni és közösségi fejlődésünk lehetséges irányaiként érzékelhetjük és valósíthatjuk meg.

u.o. 29. p. 

Őseink az űr távoli rendszereiből érkeztek. Valós ismereteik voltak a világ felépítéséről. Ők nevelték Arktisz első emberi nemzedékét. Őket hívták árjáknak. Az árják a kevert fejlődési út képviselői, földi anya és mennyei szellem szülöttei. Szert tettek az isteni tudásra, azoktól, akik csillagdeszantosokként érkeztek különböző világokból, hogy beindítsák az istenemberi fejlődés programját. Bonyolult, többszintű terv, nem korlátozódik csupán a mi galaxisunkra.

u.o. 43. p.

Dária: Hyperborea finomszerkezetű, átmeneti síkja. Nem anyagi, hanem finomszerkezetű ország. A finomszerkezetű világ: megelőző, korábbi állapot. Itt alakulnak ki azok a gondolatok, melyek aztán az anyagi világban testet öltenek, azoknak a tapasztalatoknak köszönhetően, melyeket a földi fejlődés útjára lépett lelkek szereztek életük, evolúciós fejlődésük során.

u.o. 44-45. p.

A Föld sarokvidékein a mágneses mezők fölfelé tartó csatornákat képeznek, kitáguló pozitív élettapasztalatainkból itt alakulnak ki a fejlődés új téridő feltételei.

u.o. 198. p.