A mandala A szó szanszkrit eredetű, jelentése (manda=lényeg)+(la=tartály). Rituális tér, amit eredetileg hindu istenek megidézésére használtak. A buddhizmus megörökölte ezeket a gyakorlatokat, szintén használ mandalákat a rítusokhoz és a meditációkhoz. A dzsainisták és az észak-amerikai indiánok körében is ismert. Wictor Charon szavaival: “...nem az ember kauzális agya, hanem a Harmadik Szem elé tárt háromsíkú embléma...” (Wictor Charon: Académia occulta). Belül, a középpont a mozdulatlan transzcendens világot ábrázolja, a periféria a polaritás világát. A körforma egyúttal a szamszara kerekének, a világ jelenségei ciklikusságának is kifejeződése. A meditáció eszköze, ami a megszabadulást (moksa) szolgálja, de gyógyításra is használják (egyensúlyba hozza pl. a két agyféltekét). Feladata a transzcendens erők meghívása és befogadása; a gyakorló ennek segítségével jut el saját lénye (manasz) középpontjába. A gyakorló végső célja a megvilágosodás, majd a szamszara ...
